AZ ÉN TÖRTÉNETEM:

Máté Mónika vagyok, 1979-ben, Budapesten születtem, egy felnőtt Lányom van és Ócsán lakom a férjemmel.

18 éves koromban PCO szindrómát diagnosztizáltak nálam, amelynek köszönhetően folyamatosan és sokat híztam.

Ezután nagyon nehezen estem teherbe, 26 évesen szültem

Kislányomat, aki jelenleg már 19 éves. A szülés után sikerült visszafogynom, de a Lányom 4-5 éves korára 90 kg-ra híztam és mindenféle betegség kialakult nálam. Cukorbetegség, magasvérnyomás, gyomorfekély, miómák. Az orvosok nem sok időt jósoltak nekem, gyógyszereket szedtem marékszámra, - 13 féle különböző gyógyszerem volt. Semmit nem mozogtam és mindig arra hivatkoztam, hogy nincs időm semmire.            

2013-ban a Lányom elkezdett atletizálni. Minden edzésére én vittem, azonban a kocsiból nem szálltam ki, mert nagyon cikinek éreztem, ahogyan kinéztem.

Lányom 2014-ben elkezdett triatlonozni és az Ő unszolására, nehezen, de elhatároztam, hogy az egyik futóedzésükre csatlakozom én is. Vásároltam egy gyerek méretű akciós futócipőt magamnak (ami nyomta a lábamat).

                                                                                                                                                                                               
Az első futásomon 200 méterig jutottam. Soha nem felejtem el, az ócsai fénysorompóig tudtam elfutni és ott leültem. Majd meghaltam, viszont azt a bizonyos érzést, amikor leültem és amit átéltem, azt az érzést keresem azóta is minden futáson, minden versenyen. Azon a napon reggel még kiváltottam a szatyor gyógyszerem a soroksári patikában és ahogy az ajtót becsuktam magam mögött, akkor elhatároztam, hogy egy új életem lesz. Másnap izomlázzal keltem, de minden megváltozott.      

 Hetente kétszer az edzésekre csatlakoztam a többiekhez, és mindig növeltem kicsit a távot. Szépen elkezdtem fogyni,  - egy év alatt, 2015-re  54 kg-ra lefogytam. Nagyon megszenvedtem, de sikerült. Egy évvel később visszamentem a gasztroenterológiai kontroll vizsgálatra és az orvosok nem akarták elhinni, hogy ilyen gyógyulás ment végbe. Elhagyhattam a gyógyszereimet és az inzulint. Nagyon ritkán lát ilyet egy-egy orvos, csodaszámba ment az, hogy nálam ilyen gyógyulás történt. A testemen a hirtelen fogyástól nagy mennyiségű bőr maradt, amit 2017-ben egy bőreltávolító műtéttel eltávolítottak. Példát lehet mutatni, megmenteni senkit. Ha százból egy valakit megmentek, akkor már elértem egy plusz célt. Megmenteni valójában bárkit is nehéz, de utat, lehetőséget mutatni mindennap lehet. Nekem a Lányom volt ez a példa, aki kimozdított a korábbi állapotomból. A többi rajtam múlt.

2014. novemberében kezdtem el futni, és 2015 áprilisában az első 10 kilométeres versenyemen indultam el. 2016-ban volt az első félmaraton majd 2017-ben futottam az első maratonomat. 2018-tavaszán FélBalatont (96km) futottam, majd 2019-2024 között az összes Balaton Szuper Maratonon (195 km) teljes távját.

2020 nyarán diagnosztizáltak nálam húgyhólyag daganatot, ami miatt két műtétem volt, augusztusban és decemberben. A futás háttérbe szorult egészen 2021 februárig, majd fél év felkészülés után 2021. októberében körbefutottam egyéniben a Balatont. Ezután 2023. a legrosszabb futóévem volt, benne egy fáradásos töréssel és egy sikertelen Spartathlon teljesítéssel.  Aztán 2024-ben visszatértem, sorra jöttek az ultratávú futóversenyek és májusban újra sikeres Ultrabalaton teljesítő lettem. 

2024. októberében a BSU – Budapesti Sportszövetségek Uniója Iskolájában kezdtem meg atlétika edzői tanulmányaimat.

2025. június 20-án sikeres sportedző (atlétika sportágban) vizsgát tettem.